Els� fejezet

EGYES�LT KIR�LYS�G, NORFOLK, NORWICH

K�zeledett a d�lut�n hat �ra, amit m�r est�nek is nevezhet�nk. Aktat�sk�s, �lt�ny�s emberek igyekeztek haza csal�djaikhoz a vacsor�ra. Aut�k v�rakoztak a piros l�mp�n�l, m�sok megpakolt zacsk�kkal, kosarakkal s�t�ltak hazafel� a bev�s�rl� k�r�t ut�n. A nap lemen�ben volt.

Csendes este borult a v�rosra. Szokatlanul csendes. Semmi rendbont�s, semmi karambol, semmi utcai vereked�s �s semmi z�rzavar. Egy t�bb �ve felfordul�sban �l� rend�r azt is mondhatn�, hogy n�ma csend van.

A sz�l se f�jt, f�lledten �llt odakint a leveg�. Az �gen s�t�t felh�k gy�lekeztek, a nap m�r a horizont al� k�sz�lt bukni. Valami k�sz�l�dik. Valami rossz.

Lassacsk�n m�k�d�sbe l�ptek az utcai l�mp�k. El�sz�r k�kes-z�ldes f�nnyel vill�dztak, majd hamarosan a megszokott s�rg�s f�nyre v�ltottak. A gyors�ttermek, �zletek �s irodah�zak m�r majdnem mind sz�nes f�nyekben �sztak. Egy utols� er�tlen f�nycs�va, melyet a nap bocs�tott ki �s v�gleg elt�nt a h�zak s�r�j�ben. Mintha csak valami titkos jelsz� lett volna, feh�r f�nycs�k has�tott v�gig a h�zak f�l�tt �s hatalmasat d�rd�lt az �g. Ugyan ilyen hirtelens�ggel t�madt fel a sz�l. Felkapta az utc�kr�l az elhajig�lt szemeteket, leveleket �s magasan az �gen forgatni kezdte, ak�rcsak egy forg�sz�l. A k�nny� pap�r fecnik, �js�gpap�rok nekicsap�dtak egy-egy oszlopnak, azt�n kecsesen lefordultak r�luk �s tovasz�lltak. N�hol felhangzott egy kocsi szir�n�ja, mely hamarosan el is hallgatott. Az utc�n kuty�k ugattak, emberek szaladg�ltak. Aki el�g gyors volt, m�g �pp id�ben tudott fedez�kbe vonulni a kiad�s es� el�l.

A Norwichi rend�rs�gen egy rend�r �s egy rend�rn� �llt az emeleti ablak el�tt �s n�zte az el�tt�k elter�l� teret. Egy sz�val le�rhat� az eddigi nyugodt l�gk�rt felv�lt� helyzet:

- Felfordul�s.  – jegyezte meg a bajsza alatt d�nny�gve a rend�r.

- Az. – A n� az irodai asztalnak d�lt, kezeit �sszefonva, l�bait kiny�jtva. Teljes �lt�z�kben volt.

A folyos�r�l ajt�csapkod�s hallatszott, d�b�rg� l�ptek, amelyek val�sz�n�leg fel�j�k k�zeledtek. P�r m�sodperc, �s az ajt� kiv�g�dott. Egy er�sen zih�l� rend�r �llt az ajt�ban, �sszeg�rnyedve, a t�rdeire t�maszkodva. Rendesen meg�zott. Mindketten r�n�ztek.

- Uram… - a rend�r alig tudott besz�lni. Val�sz�n�leg id�ig rohant – most…

- Gyere beljebb �s �lj le, fiam. Mindj�rt megfulladsz. – sz�lt k�zbe az irod�ban �csorg�, bajszos f�rfi. A most �rkez� t�rsa b�lintott �s leroskadt az egyik sz�kbe. Egy-k�t perc m�lva megsz�lalt a sz�kben �l� rend�r ad�-vev�je. Valaki besz�lt bele, de a vonal t�ls�gosan szakadozott ahhoz, hogy b�rmit is lehessen bel�le �rteni. A rend�r is er�sen koncentr�lt, hogy valami �rtelmeset kivegyen. Bizony�ra a vihar miatt volt. – Vettem. V�ge. – sz�lt bele v�g�l a rend�r, majd nagy leveg�t vett �s elkezdett mes�lni – Eln�z�st, hogy nem kezdtem neki r�gt�n…

- Semmi gond. – sz�lt k�zbe a bajszos rend�r.

- Az egyik utc�n j�r�r�zt�nk a t�rsammal, amikor nem messze t�l�nk er�s hangzavarra lett�nk figyelmesek. Odasiett�nk �s az utc�ban egy megcsonk�tott holttestet tal�ltunk. K�zelebbr�l megn�zt�k. A holttest kereszt alakban fek�dt, az arca felismerhetetlen volt, mell� pedig v�rrel rajzoltak valami mot�vumot. Nem tudtuk azonos�tani.

- Hmm. Ez komolynak t�nik. Mi�rt nem sz�ltak azonnal?

- Mert nem m�k�dik a k�zpont h�l�zata. – sz�lalt meg a rend�rn�.

- Ez�rt �n �s a t�rsam idesiett�nk, amilyen gyorsan csak tudtunk.

- �s ott hagyt�k csak �gy a hull�t?! – k�rdezte a rend�r.

- Term�szetesen nem, riasztottuk a k�zelben l�v� rend�r�ket.

- Helyes. K�ldj�k ki a nyomoz�kat.

- M�r ott vannak.

- Rendben. Akkor z�rj�k le az utc�t.

- Megt�rt�nt.

- Nyugtass�k meg a j�r�kel�ket, hogy nincs ott semmi l�tnival�.

- Nincsenek j�r�kel�k.

- Senki?

- Csak a rend�r�k �s a nyomoz�k.

- �s m�gis honnan tudja, ha ott sincsen?

- El�bb sz�lt Frederic.

- �rtem. Akkor azonnal induljunk. – majd a n�re n�zett – Abigail, maga maradjon itt. 

A helysz�nen kisebb felfordul�s uralkodott. Az utca k�t v�g�t s�rga szalaggal lez�rt�k �s el�j�k �ll�tottak egy vagy kett� rend�raut�t. A holttestet is s�rga szalaggal vett�k k�rbe, melyen a „Vigy�zz!” mondat d�szelgett k�tsz�zas bet�m�rettel. Nem volt teljesen igaz, hogy senki sem volt az utc�n. Pont azok voltak ott, akiknek nem kellett volna; a riporterek. Ez�rt �llt az utc�n rengeteg rend�raut�. A nem k�v�natos szem�lyeket el kellett t�ntetni. Ez mindig �gy volt, �gy van, �s val�sz�n�leg �gy is lesz.

A riporterek k�z�tt h�rom ember pr�b�lt el�retolakodni.

- Eln�z�st. – pr�b�ltam nagy nehezen utat t�rni magamnak. Szerencs�re m�r a s�rga szalagn�l j�rtam �s sikeresen �t is b�jtam volna alatta, ha egy rend�r nem ragadja meg a csukl�m.

- H�! Nem j�het be!

- He? – n�ztem r� k�rd�n – Gwendaline vagyok. Gwendaline Jane Scoth, az E-N4-es nyomoz�i k�zpontt�l. – igazoltattam magam. L�ttam a rend�r�n, hogy valamin t�ri a fej�t. V�g�l beadta a derek�t �s elengedte a csukl�m, �n meg �tm�sztam. – Ez a k�t sr�c velem van. – mutattam a t�rsaimra.

- Sz�p volt. M�r azt hittem, hogy ha m�g egy m�sodpercig id�zik, akkor orrba v�god.

- H�t az is lett volna! – jelentettem ki, majd kezemre h�ztam a gumikeszty�ket. Nem volt valami csinos, de h�t ez van.

V�gigs�t�ltunk az utc�n, ami tele volt rend�raut�kkal. M�r messzir�l kisz�rtam a munk�nkat. Nem volt neh�z �szrevenni egy kordonnal elker�tett, f�ld�n fetreng� alakot, aki sz�lesre t�rja a karjait �s p�rhuzamosan tartja a l�bait. Viszont ha Tim nem ragadja meg a karom, akkor sim�n beleg�zolok egy h�g v�rt�cs�ba, ami val�sz�n�leg a heves es�z�s miatt alakulhatott ki.

- Vigy�zz.

- V�g�l is csak a cip�m �s a gaty�m b�nta volna.

- V�g�l is?

- Ja. – s�t�ltam oda a hull�hoz. Ott is igazoltattam magam, azt�n bem�sztam a k�t�l m�g� �s leguggoltam a halott mell�.

- Sz�pen elint�zt�k. – jegyezte meg Tim.

K�zben Chris fot�kat k�sz�tett. Mag�r�l a halottr�l, a poz�ci�j�r�l, a megcsonk�tott v�gtagj�r�l �s a t�bbi gyan�s nyomr�l.

- Igen. Azt m�r kiz�rhatjuk, hogy v�letlen baleset volt. Nem val�sz�n�, hogy v�letlen�l fekszik �gy.

- Viszont fegyvernyom sehol, ahogy l�tom.

- Igen. De van egy lyuk a has�n �s mindk�t l�bfeje le van v�gva.

- Na, igen, de hol vannak?

- J� k�rd�s. Chris, egy f�nyk�pet az arc�r�l, k�rlek. – k�zben Tim odas�t�lt az egyik k�zelben szobroz� rend�rh�z �s feltett neki p�r k�rd�st. – Azt is k�rdezd meg, hogy mikor viszik el!

- Pont ezt k�rdeztem el�sz�r.

- Ja, j�. – belen�ztem a halott sz�j�ba. Semmi. Megn�ztem az orrlyukait. Semmi. Felfesz�tettem a szemh�jait. Belevil�g�tottam. Semmi. M�r r�g�ta halott lehet. Megn�ztem a bal �s a jobb tenyer�t. T�zetes megfigyel�s ut�n �szrevettem valamit a mutat�ujj�n. Elkezdtem keresg�lni a zsebemben, el�h�ztam egy csipeszt �s egy kicsi m�anyag tasakot. A csipesszel ki�gyeskedtem az ujjbegy�b�l azt a kis szil�nk szer�s�get �s a tasakba pottyantottam. Chris a f�nyk�pez�vel babr�lt, amikor hirtelen felkapta a fej�t.

- Ott rohan valaki.

- Mi? – k�rdeztem vissza.

- Lehet, hogy a gyilkos! – gondolkodott hangosan Tim.

- Gyertek, kapjuk el! – ki�ltott fel Chris, majd brav�ros dob�ssal �thaj�totta nekem a f�nyk�pez�t �s fut�snak eredt. Kis h�j�n egy k�zeli pocsoly�ba tov�bb�tottam a szerkezetet. Mire �ll�sba torn�sztam magam, addigra Tim �s Chris elt�nt, mintha a f�ld nyelte volna el �ket.

- H�! – m�r k�s�. Nincs t�l sok ember, akinek jelen pillanatban ezt mondhattam. A hulla k�rny�k�r�l az �sszes rend�r felsz�v�dott. A halott az utca bal fel�n volt, el�g k�zel a v�g�hez. Jobb oldalon ny�zs�gtek a rend�r�k, m�g a k�rny�kemen alig volt egy-kett�. – Hajjaj, most ez azt jelenti, hogy nekem kell itt szobroznom? – tettem fel a k�lt�i k�rd�st. Persze az is megfordult a fejemben, hogy itt hagyom �ket a fen�be �s ink�bb visszamegyek a k�zpontba �tn�zni a fot�kat meg a t�bbit, de a k�zpont t�rt�netesen a v�ros sz�l�n volt, sz�val nem tudom, hogy hogyan j�ttek volna vissza. Teh�t maradt a szobroz�s az es�ben.

A f�nyk�pez�t becs�sztattam a kab�tom al�, hogy ne �zzon meg, b�r �n m�r tet�t�l-talpig csurom v�z voltam. A hull�val m�r semmit sem tudtam volna kezdeni, mivel az es� mindent elmosott. M�r akkor is kev�s volt az es�lye annak, hogy tal�lunk valamit, mikor ide�rt�nk, de most m�g kevesebb. Tal�n ez is lehet egy nyom. Vajon mi�rt pont akkor �lt�k meg, mikor elkezdett esni az es�? Ha voltak v�res l�bnyomok, akkor azt elmosta a v�z, esetleg ha m�gis volt l�v�ld�z�s, akkor a h�vely m�r r�g egy csatorna m�ly�n van.

V�rjunk. Csatorna. Mi van, ha van egy csatorna a halott alatt? – gondolkodtam. Ide�lis menek�l�si �tvonal lehetne. Ha el�g nagy lyukak vannak rajta, akkor a menek�l� lentr�l odah�zhatta a halottat. Senki sem ott keresne el�sz�r nyomokat. Ism�t let�rdeltem a halott mell�. K�rben�ztem, hogy most van-e a k�zelben rend�r, vagy valaki m�s. Tudtommal nem szabad a nyomoz�s v�g�ig od�bb tenni csak �gy a hull�t, de ha igazam van... Meggy�z�dtem r�la, hogy senki sem figyel �s a f�rfi egyik kez�t felemeltem. Tal�lt. H�nalj t�jt lehetett �szrevenni egy csatorna szeg�ly�t. De ha Tim �s Chris a gyilkost �ld�zi, akkor a csatorna? Nehezen tudom elk�pzelni, hogy v�letlen�l van pont egy csatorna a halott alatt. Mert ha igaz, hogy p�r utc�val od�bb voltak rend�r�k, akkor nem igaz�n tudott �szrev�tlen�l menek�lni az ember�nk. Ha pedig nem veszem �szre, akkor a hullasz�ll�t�k azt hiszik majd, hogy mi raktuk od�bb �s ez�rt nem gyanakodn�nak.

- Mit csin�lsz? – sz�lalt meg egy hang a h�tam m�g�tt. Tim volt az. �sszerezzentem.

- �s te?

- Megvan a gyilkos. Mehet�nk.

- Nem a gyilkost kapt�tok el.

- Tess�k?

- A gyilkos a csatorn�n kereszt�l menek�lt.

- Honnan veszed?

- Mert itt egy csatorna a halott alatt.

- Te elmozd�tottad a halottat?

- Nem, csak felemeltem a kez�t.

Kis sz�net.

- Mi ez a kattog� hang? – k�rdezte Tim.

- �n nem hallom.

- Pedig fel�led j�n.

Ism�t kis sz�net. A m�sodperc t�rt r�sze alatt sz�guldott v�gig az agyamon.

- Bomba! – ord�tottam �s felpattantam a helyemr�l. De k�s� volt.  A gyilkos szerkezet pont ekkor �rt 00:00 m�sodperchez. Bek�vetkezett a robban�s, amelynek az ereje a leveg�be rep�tett, majd kicsit od�bb a f�ldre haj�tott. A jobb v�llamra estem �s m�g cs�sztam egy kicsit a betonon. Hallottam, hogy valami reccsen alattam, ami nem t�l j� jel. A robban�s pillanat�ban �sszeszor�tottam a szemem, majd miut�n meg�lltam a s�rl�d�sban, kinyitottam. P�r m�sodpercig folyamatosan pislognom kellett, m�g v�gre a feh�r foltok kitisztultak. El�sz�r egy barna, k�cos fej t�nt fel a k�pben. Az arca hom�lyos volt, de tudtam, hogy Tim az. F�l�ttem t�rdelt �s val�sz�n�leg agg�d� arckifejez�ssel f�rk�szte az arcom. Ennyi ideig a leveg� lettem volna? Vagy el�jultam, csak nem tudtam r�la?

- Gwen? – k�rdezte a k�cos alak.

- Hm, pff? – �rtelmesebbet nem tudtam kiny�gni. Kicsit �ssze voltam zavarodva �s a fejem hasogatott. A kezemr�l nem is besz�lve. �gy �reztem, hogy sz�t fogok esni. M�g soha �letemben nem estem ekkor�t.

Megk�nnyebb�lt s�haj volt a v�lasz a zagyvas�gomra.

- Huh. Szerencse. Azt hittem meg se tud majd sz�lalni. – Tim nem hozz�m besz�l?

- Lehet be k�ne vinni a k�rh�zba. – Chris.

- Nem csak lehet, biztos.

- Nem. �n… j�l vagyok.

- Dehogy vagy j�l! Vagy k�t m�ter magass�gig rep�lt�l �s ut�na a robban�s ereje a f�ldh�z v�gott. – aggodalmaskodott Tim.

- Szerintem elt�rte a kez�t. �s persze el�g kem�nyen beverte a fej�t.

- Azt hiszem m�ra el�g… - innent�l m�r csak �sszemos�dott szavakat hallottam. Mintha egy poharat tettem volna sz�j�val a f�lemhez. Az arcok ism�t elhom�lyosodtak. Sz�nes karik�k k�r�ztek a szemem el�tt, mintha kering�t j�rn�nak egym�ssal. N�ha sz�tv�ltak, n�ha �sszekapcsol�dtak. A fejem z�gni kezdett �s mindenf�le gondolat cik�zott benne �ssze-vissza. Azt hiszem, nem vagyok j�l…